Lapok:

2017. október 25., szerda

Háromszáz - 02. Küldetés

Ezt az írást legutóbbi olvasmányom ihlette, ahogy a főszereplőjét is. Sajnos még túlzottan érezni rajta a hatást, de remélem, idővel elválik annyira az ötletadótól, hogy önálló karakterként működjön. Hogy fanficnek tekintendő-e egy olyan történet, ami nem konkrét szereplőt vesz át, de még egyértelműen beazonosítható az eredete, azt mindenkinek a saját döntésére bízom. A forrás pedig titok. ;) (Ha nem ismeritek(fel), annál jobb. :)

/A Háromszáz szavas kihívásra készült munka./

02. Küldetés


Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja

Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Itt sem volt jó, de legalább friss tengerillatot hozott a szél, és érezhette a még jócskán melegítő nap sugarait, ahogy a fény felé fordította arcát. Odalent a kajütben számára kellemetlen volt az állott levegő, és a barbár matrózok testének szaga. Nem véletlenül mondták a tengerészek, hogy a hajó nem nőknek való hely.

- Jól van, kisasszony?

Tudta jól, mit vár tőle családja, különösen atyja. Tudta, hogy feladata van. Naiv, aki azt hiszi, országok számára fontos lépések csupán a csatamezőn vagy a tárgyalóasztalnál történnek. Bár amire ő utasítást kapott, jóval lassabb, csöndesebb módja a történelem alakításának. Ám nem kevésbé fontos. Ez a tudat eltökéltté tette. Állát magabiztosan felszegte, bár még enyhén émelygett:

- Igen, úr! Én vagyok teljes jóságosan már, köszönöm. 

Tizenöt esztendős volt, mikor a barbár kereskedő megvásárolta feleségnek. Azóta erre nevelték. S most, tizennyolcadik születésnapja után Moizana Hang úton volt a Hét Királyságba, sosem látott vőlegénye felé.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése