Lapok:

2017. október 31., kedd

Világdarabok - 04. téma - Az időszámítás kezdete

Sziasztok!


Először is, köszöntöm a játék új résztvevőjét, Moro-t! Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, és köszönöm, hogy ennyien megtiszteltek a bizalmatokkal. :) 

Ahogy egyre több a résztvevő, úgy egyre több az alkotás is. Lassan eljut oda az oldal, hogy naponta-kétnaponta lesz friss, hála nektek. :) (És még csücsül pár beküldött munka a fiókomban, de azokat majd az elkövetkező napokban teszem ki, amikor kevesebbet tudok gépnél lenni. Szóval nincsenek ám elfelejtve!)


A negyedik témát hozva úgy gondoltam, talán könnyebb dolgotok lesz, ha nem magát a "nagytémát" hozom, hanem egyből annak egy tervezett alpontját. S hogy átlássátok, miért is hívom őket nagytémának és alpontnak, mi alapján osztom fel ezeket, született egy új menüpont - Világalkotás -, aminek a pontos célját megtudhatjátok, ha rákattintotok.

És akkor a következő téma (a Történelem nagytémán belül):

04. téma - Az időszámítás kezdete

Csak így, általánosságban. Mert hát nem biztos, hogy minden nép - esetleg minden faj, vagy az azon belüli csoportok - ugyanattól az időponttól kezdte számolni az évek múlását, ugyanannak az eseménynek az emléknapját ülik meg minden évben.
Hogy ez miféle esemény lehet, és miért vált fontossá a nép számára? Számtalan válasz lehetséges: egy csata megnyerése vagy elvesztése, két tartomány egyesítése, egy uralkodó születése vagy halála, egy bizonyos ritka természeti jelenség újbóli észlelése, vagy bármi egyéb, amit kitaláltok. 

Jó munkát! :) 


2017. október 30., hétfő

Háromszáz - 03. Kiálts!

Sajnos csak nem olyan rég értem haza, így látom, hogy ma már nem fogom tudni hozni az új témát. De nem felejtettelek el Titeket, ezért addig is kaptok egy másmilyen, már kész frissítést.

Ez a mostani írás nem a saját világomban játszódik. Jött az ötlet, de nem lehetett volna szépen átültetni oda. Bár a fő irány és terv továbbra is, hogy a saját világomban játszódó szösszeneteket osszak meg, egy-két ilyen kivétel előfordulhat még a későbbiekben.

/A Háromszáz szavas kihívásra készült munka./


03. Kiálts!

- Tehát nem emlékszik, kisasszony?

- Nem igazán.

- Jó… Akkor próbáljuk meg máshonnan – mondta türelmetlenül a zömök férfi és megvakarta az állát. – Volt fegyver a támadónál?

- Nem volt.

- Fenyegette magát?

Mielőtt a lány válaszolhatott volna, egy magas, középkorú, gondozott szakállú férfi kaján hangon közbeszólt:

- Nem kellett fenyegetnem. Jött magától.

A barna hajú lány tekintete ijedten rebbent a szemüveges férfi felé, majd a bíró rögvest koppanó kalapácsára.

- Csendet! – Utasította amaz a vádlottat. – Folytassa! – Intett állával az ügyésznek. 

Ő biccentett, már kérdésre nyitotta a száját, s miközben közelebb lépett a lányhoz, hogy eltakarja előle feltételezett támadóját, megigazította szemüvegét.

Ekkor hirtelen megfordult a világ. A lány újra a szobájában érezte magát. Látta az olvasólámpa fényétől sárgás könyvlapot, ismét hallotta, ahogy mögötte megnyikordul az ajtó. Felkelt az íróasztal mellől, és megfordult. Kirajzolódott annak az embernek a nyurga alakja, akinek a közelsége már korábban is feszélyezte. Kellemetlenül érezte magát mellette, bántónak találta a tréfáit, és bár nem tudta volna megfogalmazni miért, de kínos volt vele kettesben maradnia. 

Az utca felől egy közeli szórakozóhely zenéje hallatszott be a nyitott ablakon keresztül. A szél meglibbentette a függönyt.

- Hallod ezt? – kérdezte a férfi.

A lány, bár szó nem jött ki a száján, bólintott. Úgy érezte, egy idegen biccent.

- Ezt a dalt soha nem fogod elfelejteni.

Egy hang a fejében figyelmeztette: Kiálts! A férfi megigazította szemüvegét és közelebb lépett. Kiálts! Hallotta a szomszéd szobából átszűrődő beszéd zaját. Kiálts! De ő csak állt bénán. Némán.

- Tehát megfenyegette magát?

- Igen.

- Védekezett?

- Nem

- Tudta, hogy a szomszéd szobában ott a nagynénje?

- Igen.

- Kiáltott segítségért?

- Nem – a lány hangja egyre halkabb lett.

- Miért nem?

- Nem tudom.

- Mondja, meg tudná indokolni legalább egyetlen döntését ésszerűen?

- Nem.

- De miért?

- Mert ott nem voltak döntések.


2017. október 28., szombat

Világdarabok 03. - Moro

Ahol élsz...

- Elképesztő mennyire tanulatlanok vagytok ti, ezen a tartományon – mormogta a bajsza alatt, majd a következő pillanatban kissé durva mozdulattal előrántott egy megfakult, néhol vér-, és zsírfoltokkal tarkított térképet, melyet türelmetlen mozdulatokkal kiteregetett maga előtt úgy, hogy a fiú is lássa. – Azt legalább tudod, hogy Zhion bolygóján vagyunk, ugye? – Kelletlen bólogatás volt rá a válasz. – És azt is tudod, hogy az égen egymást üldözi a Hold és a Nap? – Újabb bólintás. – Na mégsem vagy annyira reménytelen eset! – kacagott fel. - No, mondjad meg nekem, hogy hívják ezeket a kontinenseket! – A mellette ülő kamasz összehúzott szemöldökkel pislogott rá. Attól még, hogy nem különösebben látott a tartományán kívül mást, be tudott határozni egyet s mást a térképen. 

- Shadan – bökött a térkép legdélebbik pontjára felrajzolt magányos szigetre. 

- Na, ahhoz képest, hogy nem tudod mi van ott, egészen jól eltaláltad! – veregette meg lendületes mozdulatokkal társa vállát. – Shadan Birodalma. A kihalt ország, a sivatag földjén. Shadan volt a nemes-király fia, még a háború kirobbanása előtt. Erről csak hallottál, nem? 

- Hát, valami háborúról igen, hallottam. De errefelé nem nagyon jut el az ilyesmi, egyszerű halászó nép vagyunk. Mi minden nap megvívjuk a magunk háborúját a tavon. 

- Még, hogy nem jut el az ilyesmi… hát ez elképesztő – hihetetlenkedet tovább az öreg. – Sokat kell még tanulnod, ha a mesterségedet rendesen ki akarod járni… Na, de térjünk is vissza a lényegre. Shadan Birodalmának az urát, Shadant, ha engem kérdezel elég röhejes magunkról elnevezni egy kontinenst meg egy országot! Szóval, Shadant letaszították a fellázadt lakosok a hercegi trónjáról, majd meg is gyilkolták. Shadan Birodalmában emberek és elfek is éltek, a fajgyűlölet napról-napra nőtt. Shadan halálával, polgárháború tört ki, mely a Világégés első felvonásának gyújtózsinórja volt. A polgárháború hosszú hónapokig tartott, és annyira elfoglalták magukat egymás lemészárolásával, hogy elfeledkeztek valamiről. Mégpedig arról, hogy a sivatag halált hoz. A sivatag eltemet. A semmiből csapott le a homokvihar. De nem akármilyen volt! A leghalálosabb vihar. A homokszemek forróbbak voltak egy sárkány tüzes gyomránál, és élesek, mint a gyémántpikkelyek. A sivatagnak lelke van, fiam, és lecsap mindenkire, aki egyszer felébreszti az álmából. A vihar a sziget legdélebbik csücskéből indult. Tűzrét. Maga a felperzselt föld. Fekete és izzó homoktenger hullámzik szüntelenül, mely folyton tüzes lehelettel gőzölög. Ha egyszer feltámad a szél és hátára kapja a homokot, hogy megtáncoltassa őket, pokoli bál vár minden élőlényre a szigeten. A Tűzrétből jött vihar átszáguldott Viggakun. Az a város volt a főváros. Majd –, mutatta ujjával a vihar útvonalát a térképen – átszáguldott Por-Óceánon, az egykori sivatagi kalózok területén. Mára nem maradt ott semmi élet, a homokon kívül. Ám éjszaka a szél felemeli a homok takarót, és akkor feltárja a holdnak az egykoron gazdag, letűnt birodalomnak sírboltját. 

- Semmi élet nincs ott?

- Abszolút semmi! Mondhatni az a legboszorkánymentesebb zóna! – nevetett fel, újra megveregetve a fiú hátát. – Viszont folytassuk is tovább! Mutasd meg a többit is, meg az országokat is nevezd meg! – a fiú kelletlenül megcsóválta a fejét.

- Ez itt Vyne – ujjával körberajzolt egy meglehetősen nagy földrészt, ami a térkény nyugati részén helyezkedett el. A kontinensnek nyugati oldalán barázdált szélei, hosszú folyói, hegyes-dombos vidékei és sziklás mélyedései voltak a térkép szerint. Fekete, cikornyás betűkkel állt rajta az ország neve, mely három különálló tartományokra volt felosztva. A kontinens szívében vörös betűkkel ragyogott a Yelson felirat. Vyne egész keleti területe apró mocsaras területekből állott, mely szintén három tartományra oszlott fel.

- Úgy-úgy! – bólogatott a férfi. – Vyne egész földjét Harkul, a nemes-király uralta. Ám bukásával felosztották az összes kontinenst maguk között az emberek. Ez itt – mutogatta a nyugati részt – ez az ország a hit bölcsője! Yesul. Három tartomány tartozik hozzá: Istenkoszorú, Szirtkert és Yelson Istenkoszorúban van a papok kollégiuma. Itt van ni, legszélen, a havasi hegyek lábánál. Fölötte, északon kezdődik Égkarc, az óriások földje. Istenkoszorú a központja a Szent Inkvizíciónak. Istenkoszorú a leggazdagabb a vízben, jó a termőföldje, leginkább zöldségeket termesztenek a helyi szerzetesek. Almafák és szőlőültetvényektől festői a táj, mezei és erdei állatok miatt pedig a vadászat is most van fellendülőben. Kiváló az almaboruk. Azt kell mondjam, Istenkoszorú igen virágzó gazdasággal rendelkezhetne, ha a Wendingo és a Fúriabagoly nem szedné az áldozatait. Nos, itt van tőle nem messze Szirtkert. Az ország sötét foltja. Halálos, meredek szirtek, sötét barlangrendszerrel, és átláthatatlan labirintussal, mély szakadékokkal, melyekbe soha nem ér el a fény. Nem tudjuk mik élnek ott. De aki bemegy oda, soha nem jön vissza. Valami ősi civilizációnak a romjait sejtik arra a tudósok. Itt pedig középen az ország szíve. Yelson. A király székhelye. A gazdaság fő forrása, minden központja. Itt van a Mágia Oltára, a Fanyesők iskolája, és még sorolhatnám. Itt szokták megtartani a legnagyobb boszorkányégetéseket. 

Nézd itt is vagyunk, nem is kell olyannyira messze menni Yelsontól, hogy a te országodba érjünk. Még nem volt alkalmam különösebben megcsodálni a te fantasztikusan túlvilági otthonodat, mesélj róla. 

- Ez az egész terület Mornorhoz tartozik. Jellegzetes, zöld köd ölel körbe mindent ebben az országban. Napfény egy évben csak egyszer éri a földet, a tavaszi napéjegyenlőségkor. Ekkor mindenhol ünnepség van. A mocsaras, sok tóval tűzdelt vidék az Ezer Tó Földje. Mi, férfiak halásszuk az értékes halakat és tengeri lényeket, a nők pedig eladják őket a környező városokban. Ezen kívül csak egy tartomány van még, Mélyerdő. A hely, ahol a fák életre kelnek, és aki betéved oda, megfolytja a köd. Mi így mondjuk. Akik ott ragadtak nem jutnak ki onnan soha. 

- Messze a legérdekesebb ország – dörzsölgette az állát a középkorú férfi. - Viszont, még egy országot kihagytam. A különleges, északi vidék, Égkarc, az óriások földje. Ha Shadan Birodalmában a tűz és a forróság az úr, Égkarcon uralkodik a hó és a fagy. Jégmezők uralta sztyeppék tartományát Hózivatarnak hívják. Hosszú kanyargós ösvényen és csupasz fák sűrűjén túl, fent a legmagasabb hegyek gyűrűjében uralkodik az óriások királya Urhurz-ban. A magas csúcsok másik oldalán fekszik Hegyentúl. 

Ezek a kontinensek pedig csak téged várnak fiú, hogy felfedezd őket, és megszabadítsd a tartományokat az éjszaka fúriáitól, a boszorkányoktól. Most, hogy ennek a rendkívül izgalmas beszélgetésnek a végére értünk, ideje innunk is valamit! 

- Várj! Egy valamit kihagytál.

- Mégis mit hagyhattam volna ki! – háborodott fel a másik,de aztán torkán akadt a szó, amikor meglátta mire mutat a fiú. Egy apró sziget volt, délnyugaton, a térkép legtávolabbik sarkában. Körbeölelte Zhion egyetlen hatalmas óceánja, Kékföld.

- Az ott… Az Elfeledett Kontinens. Zhegguru. Ott élnek a Lámiák, a halhatatlan boszorkányok.


2017. október 25., szerda

Háromszáz - 02. Küldetés

Ezt az írást legutóbbi olvasmányom ihlette, ahogy a főszereplőjét is. Sajnos még túlzottan érezni rajta a hatást, de remélem, idővel elválik annyira az ötletadótól, hogy önálló karakterként működjön. Hogy fanficnek tekintendő-e egy olyan történet, ami nem konkrét szereplőt vesz át, de még egyértelműen beazonosítható az eredete, azt mindenkinek a saját döntésére bízom. A forrás pedig titok. ;) (Ha nem ismeritek(fel), annál jobb. :)

/A Háromszáz szavas kihívásra készült munka./

02. Küldetés


Arany-tenger, 4692. a Sármány havának 12. napja

Hajójuk két napja bontott vitorlát Zhungguo ország keleti partján. Még egyheti út áll előttük. Ha ugyanilyen békés marad a tenger, és jó irányból kapják a szelet.

A fiatal leány most is a korlát mellett állt és próbálta benntartani reggelijét. Soha nem utazott még hajón, az állandó imbolygást nehezen viselte a gyomra. Két napja alig evett és aludt valamit. Ráadásul apró, alig három hüvelyk hosszú lábfejein, melyekkel járni is csak tipegve tudott, nehezen egyensúlyozott.

Az alacsony, karcsú lány volt az egyedüli zhun a hajón. Arca nem különösebben szép, inkább idegen vonásaival hívhatta fel magára a legénység figyelmét, de kicsi, az ittenieknél laposabb orra egészen helyes ábrázatot kölcsönzött neki. Hosszú, kékesfekete haját nagy kontyba tűzte, teknőspáncél hajfésű díszítette, fülében hozzá illő, lógós fülbevaló. Fekete, mandulavágású szemei fáradtan csukódtak le, mikor végre úgy érezte, visszafordulhat. Egy közeli ládára ült, közvetlenül a korlát mellett, gondosan eligazgatva egyszerű, halványrózsaszín köntösruháját, széles selyemövét.

Itt sem volt jó, de legalább friss tengerillatot hozott a szél, és érezhette a még jócskán melegítő nap sugarait, ahogy a fény felé fordította arcát. Odalent a kajütben számára kellemetlen volt az állott levegő, és a barbár matrózok testének szaga. Nem véletlenül mondták a tengerészek, hogy a hajó nem nőknek való hely.

- Jól van, kisasszony?

Tudta jól, mit vár tőle családja, különösen atyja. Tudta, hogy feladata van. Naiv, aki azt hiszi, országok számára fontos lépések csupán a csatamezőn vagy a tárgyalóasztalnál történnek. Bár amire ő utasítást kapott, jóval lassabb, csöndesebb módja a történelem alakításának. Ám nem kevésbé fontos. Ez a tudat eltökéltté tette. Állát magabiztosan felszegte, bár még enyhén émelygett:

- Igen, úr! Én vagyok teljes jóságosan már, köszönöm. 

Tizenöt esztendős volt, mikor a barbár kereskedő megvásárolta feleségnek. Azóta erre nevelték. S most, tizennyolcadik születésnapja után Moizana Hang úton volt a Hét Királyságba, sosem látott vőlegénye felé.


2017. október 24., kedd

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - I./2. rész

A cikksorozat nulladik részében egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Megérkezett a második rész, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.

I. A világ

        2. Alternatív Föld

Vannak nem emberi lakosok is ezen a bolygón (pl. elfek, törpék, földönkívüliek)? 
Ha igen, milyen számban? Mennyire nyíltan vannak jelen? 
Milyen területeken élnek (pl. a törpék hegyekben vagy barlangokban, az elfek az erdőkben, stb.)? 

Hogy viszonyul a történelem és a kultúra ezen az alternatív Földön a valódihoz? 
Miért van ez a hasonlóság vagy épp eltérés?

Volt egy bizonyos pont a történelemben, amikor ennek a világnak a folyása levált a miénkről (pl. Napóleon nyert Waterloo-nál)? 
Ha igen, mi volt az? Milyen régen történt? 
Ennek következtében mennyire változott meg a történelem, és mennyire fog a jövőben? 
Ennek a történelmi törésnek a mágia volt az oka, vagy épp ez a változás tette lehetővé a mágia használatát?

Ha nincs egy konkrét elágazási pont, akkor mi a különbség eközött az elképzelt világ és a valódi között? 
Mennyire látványos ez a mindennapi életben? 
Ha létezik mágia, de a történelem többé-kevésbé ugyanaz, miért nem volt rá hatással? 
Ha a mágia működik, elfek léteznek, stb., de az emberek többsége nem tud erről, hogyan és miért maradhatott ez titokban?

Ha a mágia létezése köztudott, melyik történelmi események változtak meg, és melyek maradtak változatlanok? 
Hogyan reagáltak a vallási szervezetek? A kormányok? A hétköznapi emberek? 
Milyen törvények és/vagy foglalkozások változtak? 
Milyen hatással lesznek ezek a általános és speciális különbségek a szociális kérdésekre?



2017. október 23., hétfő

Világdarabok 02. - Henna

Tudnod kell, hová tartozol

Androméda egy tíz éves kislány, tele lelkesedéssel és kíváncsisággal. Mindig szívesen hallgatta, ahogy nagybátya dörmögő, mély hangján mesél neki a régmúlt időkről. Persze, tudta jól, hogy ez mind fontos tananyag, és nem holmi mendemonda, de mégis olyan varázslatosnak vélte a történeteket, hogy nem igazán tudta megkülönböztetni őket egy esti mesétől.

Most is vele ült a könyvtár egyik eldugottabb szegletében. Lábát lógatva, állát tenyerébe támasztva hallgatta, ahogy tanítója fölé magasodva szónokol a Föld lakóiról.

- Fontos megtanulnod, hogy kikkel osztod meg ezt a bolygót, mert ez a túlélésünk kulcsa. Kaptunk egy új lehetőséget az Istenektől, de ez az utolsó. Ezt nem ronthatjuk el, ehhez pedig összefogás és együttműködés szükséges! Szóval halljam, mi is az a FÓT?

- Földet Óvók Tábora.

- Helyes. És kik a tagjai?

- Az emberek, a Csillag Lovasok és a Védelmezők – sorolta, miközben ujjait kihajtogatva számolt.

- Mit tudsz elmondani róluk?

- Az emberek és a Védelmezők már a régi világban is itt voltak. Az emberek uralkodtak a Földön, a Védelmezők pedig rejtőzködtek. Minket, a Lovasokat az Istenek küldtek ide, hogy biztosítsuk a békét és megvédjük az embereket a természettel szemben.

- És kik képviselik a természet erőit?

- Hát a Védelmezők! – Androméda nagyon büszke volt magára, de nagybátyja tovább folytatta a kikérdezést.

- Lássuk okoska, mit tudsz mondani a saját fajodról? – heccelte mosolyogva lányt.

- Azért nézünk ki ugyanúgy, mint az emberek, hogy ők ne féljenek tőlünk és nekünk is könnyebb legyen beilleszkednünk. Nappal teljesen átlagosak vagyunk, éjszaka azonban olyan, mintha a hajunkban ezernyi apró csillag fénye világítana. A Bölcseink azt hiszik azért, mert abban van az Istenektől kapott minden tudásunk, és ezért nem vágják le soha. – Androméda a szája elé kapta kezét, de kuncogása így is tisztán hallatszott. Nagyon viccesnek találta a Bölcsek bokáig érő, hosszú hajkoronáját.

- Ha ez ennyire tetszik neked, a végén még belőled is Bölcs lesz – nevetett nagybátyja, de Androméda erre csak mérgesen összeráncolta a szemöldökét. – Ha már őket említetted, mesélj társadalmunk többi részéről is. Miben tér el a vezető külleme a többi Lovasétól?

- Ez túl könnyű! Neki a bőrén apró vonalak futnak, úgy mintha… hogy is hívják ezt az emberek?

- Tetoválás – segítette ki a férfi.

- Igen! Szóval az egész bőrén tetoválásszerű vonalak vannak, amik az univerzum folyton változó képét mutatják. Szerintem néha olyan, mintha hullámozna valami a bőre alatt. – Androméda elhúzta a száját, kislányként még ijesztőnek találta a vezetőjüket.

- Rendben, ha ez túl egyszerű volt, akkor menjünk tovább. Kiket hívnak úgy az emberek, hogy kovácsok?

- Az Elaborokat! Olyan erősek, hogy az Égi Fényt is meg tudják munkálni, ezért ők készítik az összes fegyvert, amiket az Őrzők, vagyis a katonáink használnak. Szerintem ők a leghatalmasabbak az egész Földön! Olyanok, mint abban a régi könyvben az óriások.

- Nocsak, tehát néha tényleg odafigyelsz arra, amit olvasok neked – nézett elismerően a lányra. – Annyira nem könnyítem meg a dolgodat, hogy az Őrzőkről kérdezlek, hiszen itt állok előtted, pontosan láthatod, hogy nincs kivételesen nagy termetem vagy hosszú hajam. Nekünk be kell érnünk a hétköznapi külsővel – kacsintott a férfi. - A Gyógyítóink mitől olyan különlegesek?

- Hát, ők ugyanúgy néznek ki, mint mi, de ha ők megérintenek valakit, akkor egyből tudják, hogy mi a baja. Egyszer nagyon magas lázam volt és ők szereztek nekem az emberektől valamilyen füveket, amikből egy nagyon gusztustalan ízű italt készítettek. Soha többé nem akarok beteg lenni.

- Az Istenek bölcsek voltak. Tudták, hogy át kell élnünk az emberek fájdalmait ahhoz, hogy megismerjük őket. Ezért tudunk megbetegedni és meghalni is. – A beszélgetésbe néhány pillanatnyi csönd állt be. Sajnos mind a kettőjüknek túl hamar kellett megismerniük a gyász fogalmát. – Jól van, prücsök, mondd el nekem, hogy a Lovasok innen az égből hogyan tudnak kommunikálni azokkal, akik lent élnek a talajon.

- A Hírnökkel! A Hírnök egyetlen személy itt nálunk, de angyalszárnyai vannak, ezért képes bárhová eljutni nagyon-nagyon gyorsan. Őt senki nem bánthatja és ő sem árthat másoknak. Ha kapsz tőle egy tollat és azt elégeted, akkor bárhol is vagy, ő megtalál.

- Igeeeen – mondta elnyújtva a szót a férfi. A csicsás szárnyak miatt elég felvágós volt a Hírnök, de ezt a kislány még nem így látta. – Nos, lássuk tényleg olyan okos vagy-e, mint amilyennek képzeled magad! A saját népedről könnyű mesélni, lássuk, mit tudsz a Védelmezőkről.

- Jaj, ők sokan vannak – nyavalygott Androméda. Büszke volt a tudására, de jobb elfoglaltságot is el tudott képzelni annál, hogy a Védelmező fajokról tartson kiselőadást.

- Akkor jobb, ha minél hamarabb belefogsz.

- Oké-oké! – egyezett bele megadóan. Hátradőlt a széken, lábát felkapta és törökülésben elkezdte a feleletet. – A Védelmezők több fajból álló nép, azonban a vezetőjük egyikhez sem tartozik. – Androméda összeráncolta a szemöldökét és enyhén csücsöríteni kezdett. – Ezt nem értem – közölte tömören.

- Gemmának hívják. Azért ő a Védelmezők vezetője, mert egyik fajt sem képviseli, így pártatlanul ítélhet. Egyikükhöz sem tartozik, ezért mindenkihez tartozik.

Androméda nem érezte magát okosabbnak a magyarázat hallatán, de úgy érezte hamarabb szabadul, ha úgy tesz, mint aki megvilágosodott. Valószínűleg, ha tovább forszírozná ezt a témát, bácsikája a végén csak legyintene, és azt mondaná, „egyszer majd megérted”.

- Szóval a Védelmezők kinézete is hasonlít a miénkre és az emberekére.

- A testi adottságaik és a szervezeti felépítésük hasonlít rá, igen. Ugyanúgy kell enniük, inniuk, beszélniük, járniuk és a többi. Ám azért hidd el, hogy így is könnyen meg lehet őket különböztetni. Te még nem voltál lent a talajon, de ha egyszer lemész és találkozol egyikükkel, rögtön tudni fogod, hogy milyen faj képviselője áll veled szemben. El tudod nekem mondani, hogy miért?

- Hát, Gemma bőre aranyszínű és még a szemei is olyanok, mint az izzó, folyékony arany. – Androméda biztos volt benne, hogy most szó szerint idézte a férfit, de ő ezt megjegyzés nélkül hagyta és egy legyintéssel folytatásra buzdította. – A Metallumokat az emberek bányászoknak nevezik, de ők ezt sértésnek veszik tőlük. Pedig igazából tényleg köveket bányásznak. Azért ők csinálják, mert megérzik a drágakövek illatát, ezért mindig pontosan tudják, hol kell ásniuk. A bőrük durva és rücskös, olyan, mintha kőből faragták volna ki őket. Nagy lapátkezük van, de tuti nem olyan hatalmas, mint az Elaboroknak.

- Meglepődnél. A Metallumok féltalicskányi követ megmarkolnak, ha kell. Rendkívül erősek és emellett sajnos nagyon gorombák és kapzsik. Viszont, azt el kell ismernem, hogy pont ez teszi őket ügyes kereskedőkké is.

- Igen, de nyers húst esznek. Ez undorító!

- Hát igen, szerencsénk van, hogy mi az emberek ételeit ehetjük. Halljuk tovább!

- Oké. Vannak még a Lignumok, a faőrök. Úgy tartják, ők a legöregebb faj a Földön. Bőrük barna, mint a fák kérge, hajuk pedig zöld, mint a moha. Az erdőkben élnek a fák ágai között és leveleket, füvet, meg más növényeket esznek. Azt mondtad róluk, hogy nagyon ravaszak.

- Igen, és ezt jól jegyezd meg! Hidd el, a sok évezred alatt nem csak bölcsebbek lettek. Mesélj a kedvenceidről!

- Az Avik! – Androméda lelkesen tapsolt egyet, mire a közeli asztalnál ülő egyik Lovas mérgesen rászólt. – Ők a madarak védelmezői és sas szárnyuk van, ezért a Hírnökön kívül csak ők képesek repülni… persze a madarakat kivéve. Erősek, de belőlük van a legkevesebb. Nagyon szeretik a művészeteket, a verseket és a dalokat, ezért sokszor rímbe szedve vagy énekelve mondják el, amit szeretnének.

- Igen, de sajnos a többi Védelmező intelligenciájukat nagyképűségnek gondolják, ezért bár nagyon bölcsek, kevesen hallgatnak rájuk.

- Én biztos hallgatnék!

- És kikre nem hallgatnál?

- A Ferusokra – válaszolta elkomorodva a kislány. – A vadállatok védelmezői. Csak rongyokat hordanak, nem is ruhákat.

- Igen, de a bőrükre festett állatmintázatoktól egészen olyan, mintha fel lennének öltözve. Alapvetően a mintákat leszámítva ők hasonlítanak a legjobban az emberhez, mégis ők utálják őket a legjobban.

- Azt mondtad, szarvuk meg karmaik is lehetnek.

- Igen, néhányuknak valóban vannak ilyen állati jegyeik, de ez elég ritka.

- Inkább beszéljünk a Florekokról, ők tetszenek.

- Valóban? – mosolygott a férfi. – Sejtettem, hogy így lesz. Mesélj, mit tudsz!

- A virágtündéreknek eltérő színű bőrük van, de mindig nagyon halvány. A hajukban különböző virágok vannak, mintha ők fűzték volna bele, holott azok kiskorukban nőnek ki a hajszálak között. Ez tetszik bennük a legjobban. Nagyon kedvesek és segítőkészek, ezért ők Gemma szolgálói.

- Igen. Valóban tüneményesek tudnak lenni, de ne feledd, gyakran túlságosan naivak, így könnyen átverhetőek.

- Nem úgy, mint a Szirének!

- Hát igen, őket aztán tényleg nem kell félteni!

- Viszont csak a vízben tudnak élni, úgyhogy szerintem nem ők a legijesztőbbek.

- Férfiként nekem több félni valóm van tőlük, mint neked, ez igaz. Bódítóan hatnak bármelyik faj hímjére, könnyen befolyásolják és irányítják őket, ezért élnek a Nagy Óceán partján található halászfaluk közelében.

- Nem értem, miért van oda értük bárki is. Azt mondtad, szép női arcuk és felsőtestük van, de attól még halfarkuk és a bőrüket is fura kagylók borítják.

- A tűhegyes fogakat se felejtsd ki – egészítette ki a lány leírását nevetve a férfi.

- Fura ízlésed van.

- Egyszer majd megérted. – Androméda csak a szemét forgatta a szavak hallatán.

- Na, végeztünk? Elmehetek?

- Hé-hé! Lassan a testtel prücsök! A legfontosabb fajt el is felejtetted? – A lány sebesen kutatni kezdett emlékei között, hogy kiket is felejthetett ki, és mikor rájött, szégyenkezve és bocsánatkérően nézett az Őrzőre.

- A Nimfák – mondta halkan.

- Így van, a Nimfák. Ők ugyanúgy tartoznak a természet lényei közé, mint az emberek vagy a Lovasok közé. Miért?

- Mert ők minden születendő élet őrzői.

- Pontosan. Mit tudunk még róluk?

- Úgy tekintenek a világra, mint a gyermekek, holott nem azok. Nevetgélnek meg játszanak egész nap. Irigylem őket – tette hozzá halkan dörmögve Androméda. Nagybátyja nagylelkűen úgy tett, mint aki nem hallotta meg. – Hófehér hajuk és bőrük van, szemük pedig hideg, tiszta kék színű, mint az égbolt.

- Látod? Tudsz te, ha akarsz! Nagyon sietsz valahová, azt látom, de még mesélnem kell neked a fajok kereszteződéséről, úgyhogy ne ficánkolj, hanem figyelj. – Androméda tudta, hogy minden ellenállása hiábavaló lenne, ezért eleget tett a kérésnek. – Egy Lovas és egy ember gyermekeként születnek meg a Mágusok. Ők képesek irányítani a természet elemei közül néhányat. Tudod mik ezek az elemek?

- Tűz, víz, föld, levegő – válaszolta büszkén.

- Egy Mágus általában egyet vagy kettőt tud irányítani. Mind a négy elem elsajátításához hatalmas erő és nem kevesebb tehetség szükséges. Arra biztosan tudod a választ, hogy kik születnek egy Lovas és egy Védelmező szülőktől.

- Facundia – vágta rá Androméda. Könnyű kérdés volt, mert legjobb barátnője is Facundia volt.

- Igen. Értenek bizonyos állatok, például a Pegazusok nyelvén, azonban a Védelmezők szemében mégsem tartoznak közéjük. Mivel nálunk nem ismeretesek azok a fogalmak, hogy számkivetett vagy fattyú, ezért ha születik egy Facundia, őt a Lovasok nevelik fel. Közülünk való lesz, hozzánk tartozhat. Azonban az, hogy Facundia szülessen rendkívül ritka. A barátnőd talán az ötödik Facundia gyermek, akit feljegyeztek az évezredek során. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhetjük.

- Na és mi van akkor, ha egy Védelmezőnek és egy embernek születik gyereke? – kíváncsiskodott naivan Androméda.

- A történelmünk során egyszer sem került sor ilyesmire, és nem is fog soha. A két faj természeténél fogva taszítja egymást. Eltérő értékrendet képviselnek, ezért már az is csoda, hogy a kereskedelmek lebonyolítása során képesek váltani egymással néhány értelmes szót. Ezért vagyunk mi az emberek védelmezői és képviselői.

- Értem – nyugtázta a lány. Néhány pillanat erejéig csöndben voltak. Androméda arra várt, hogy lesz e még folytatása az órának, de nagybátyja csak nem akart megszólalni. – Akkor… - kezdte óvatosan, mire a férfi csak elmosolyodott és intett a kijárat felé.

Androméda felpattant és sebesen kirohant a könyvtár ajtaján, hogy megkeresse barátnőjét és elmenjenek az istállókhoz megetetni a Pegazusokat.

Az Őrző aggodalmas tekintettel nézett a kislány után. Némán azért fohászkodott az Istenekhez, hogy ennek az élettel teli apróságnak soha ne kelljen személyesen látnia a világuk árnyékait.

Sajnos az Istenek nem minden fohászt hallanak meg.


2017. október 21., szombat

Más világok vándorainak :)

Sziasztok!
Létrehoztam egy facebook csoportot az oldal tagjainak - meg bárki másnak, aki rábukkan, és akit érdekel -, ahol kötetlenebbül lehet beszélgetni, kérdezgetni egymást mindenféléről, ami világépítés. 

Inspiráló kérdések, megvitatásra váró témák, melyekkel én is várlak Titeket, és amiket Ti is feldobhattok, ha valamiről kíváncsiak vagytok mások véleményére. 

Ha épp egy fantasztikus helyszínen játszódó regényen dolgozol, ha saját szerepjáték világot szeretnél alkotni, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy, mi min ügyködünk, gyere és csatlakozz! :) 



2017. október 20., péntek

Világdarabok - 03. téma - Földrajz

Hejhó!

Huszadika van, vagyis téma-nap.

Hoztam is az újat, és vele egy kis tematikus átgondolást. Mivel ezeknek a témáknak és hozzá fűzött gondolatébresztőknek épp az lenne a célja, hogyha saját világ építésébe kezdesz, tudd hol elkezdeni a dolgot, és lehetőleg minél kevesebbszer akadj el olyan kérdések miatt, hogy "rendben, hogy a karakterem tudja vezetni ezt a repülő-hajót, de ez vajon tényleg akkor nagy szám, vagy valójában a technika itt általános, és minden második ember tud ilyen járművet vezetni?", ezért igyekszem őket logikai sorrendben közzétenni.
Viszont most úgy jártam, hogy rájöttem, a földrajz előbbre jöhetett volna, mint maga a benépesítés elkezdése az előző témában. Ilyen valószínű, hogy lesz is még, hiszen veletek együtt most gondolom át én is ezeket, és igyekszem a nagy egészet pontokba szedni, sorrendbe rakni. Illetve úgy döntöttem, azt az utat fogom követni, hogy előbb nagy, átalános témákban végigmegyegyek mindenen, ami fontos lehet, aztán szűkebb területet felölelő címekkel kibontom őket. Valahogy úgy, mint a "Segítő kérdések..." fordításnál. (Biztosan fogtok sok hasonlóságot találni vele, mert az eleve egy nagyon jó, logikus felépítés.) 

Tehát mindezekért hamarosan létrehozok egy ún. "logikai térképet", aminek a mentén elindulva talán már könnyebb lesz megválaszolni a "Hol kezdjem? Merre haladjak tovább?" kérdéseket. Illetve nektek is és nekem is segítség lesz, hogy attól, hogy esetleg időben nekem később jutott valami eszembe, hogy arra is érdemes lenne kitérni, pedig már korábban szükség lett volna rá, végül mégis összeálljon egy egymásra épülő, egymásból következő szempontok szerinti világalkotó mankó. 

Az egyes témákhoz fűzött kifejtések alatt pedig mostantól ajánlásokat is találhattok. Nem fogom az összes írós blog ide vágó cikkét belinkelni, nem efféle gyűjtemény a célom, csupán ha valami jót találtam, vagy olyat, ami segített a fenti szempontok átgondolásában, azt megmutatom, hátha is is hasznosnak találjátok majd. 

És akkor a téma az elkövetkező 10 napra:

03. téma - Földrajz

Kiindulási pontnak érdemes leszögezni, hogy a világod helyszíne egy, a klasszikus értelemben vett bolygó-e? Vagyis a napja körül keringő, gömbszerű égitest? 

Ha ugyanis valami más, mondjuk álomvilág, vagy épp egy korong alakú világ, ami négy elefánt hátán fekszik, akkor meglehet, már alapjaitól más szabályok vonatkoznak rá, nem csak a földrajzára, de arra is kiterjedően. Terry Pratchett Korongvilágában például aki túlsétál a Peremen, az egyszerűen kizuhan a világűrbe. Ráadásul nála a Korong nagymértékű mágikus mezeje miatt lassabban terjed a fény mint a hang. 
Mivel azonban “az összes többi” irányba végtelen a lehetőség, s mivel vélhetően a tervezett világaitok legnagyobb része egy - vagy több - klasszikus bolygón fog játszódni, így itt is ezt veszem kiindulópontnak.

1. Bolygó

Annak idején mindenki megtanulta, hogy az bizony kering, sőt, gyakran a tengelye sem merőleges a keringési vonalára, vagyis kicsit döntött, akárcsak a mi Földünk. Sőt, még a tengelye körül is forog. 

Előbbi kettő, vagyis a Föld Nap körüli keringése és a tengelyének ferdesége hatására alakultak ki az évszakok, a tengely körüli forgás pedig a nappalok és éjszakák váltakozását okozta. Ha teljesen Föld jellegű világot/bolygót szeretnél, ezzel nincs is sok dolgod. Legfeljebb ha te nem ugyanoda rakod a kontinenseket, mint ahol nálunk vannak, akkor érdemes megnézni, hogy vajon azon a területen, ahol most amúgy víz van, miféle földterület lenne. 
Ha viszont ennél nagyobb változást szeretnél, játszhatsz azzal, hogy nálad ellenkező irányba dől a bolygó tengelye, vagy épp közelebb kering a Napjához és akkor melegebb van, és egy év is hamarabb eltelik. A napok sem biztos, hogy 24 órából állnak… (Ezekről később még lesz szó az időszámítás kapcsán.)

Jó, jó, de minek ezek? Miért ne mondhatnád, hogy a te bolygód egy erdő-bolygó, és pont. Véleményem szerint azért, hogy értsd, mit csinálsz, s hogy meg tudd vizsgálni, amit kitaláltál, az egyáltalán létezhet-e, s ha nem, min kell változtatnod, hogy létezhessen? Mert bármilyen érdekesen hangzanak is az egyzónás bolygók, mint mondjuk a Star Wars sivagatos Tatuinja, vagy az erdőhold Endor, a megszokott közegben ezek nem alakulhattak volna csak úgy ki. A Tatuinnak például két Napja van, ami a történetekben meg is jelenik. Bár hogy az Endoron hogy lehetséges mindenütt az erdőség kialakulása, arra én nem ismerem a magyarázatot. De kell hogy legyen.

2. Kontinensek

Első kérdés, hogy egyet vagy többet szeretnél? Aztán hogyan helyezkedjenek el egymáshoz képest illetve magán a bolygón? (Ehhez szerintem hasznos a térkép, de arról később, önálló témaként még lesz szó.)

Utóbbi meghatározza majd az égöveket, a klímát, az élővilágot. Jól érzékelteti, hogy fontos ezt átgondolni az a tény, hogy a mi Földünk déli félgömbjén nincsenek tajgaerdők. Ennek egyszerű oka van: a déli félteke hasonló klímájú részeit tengerek borítják. Vagyis lehetne ott is tajga, csak egyszerűen nincs ott föld. 

És ahogy valóságos/klasszikus viszonyok között az ún. egyzónás - csak erdő, csak sivatag - bolygó is képtelenség, ez vonatkozik a kontinensekre is. Hiszen nem mindegy, az adott földterület milyen messze van a tengertől, ahogy már egy hegylánc is megakaszthatja a felhőket, és különböző viszonyok alakulhatnak ki a két oldalán. Tehát magától nem lesz egy egész kontinensnyi sivatagod, egy egész kontinensnyi hegységed vagy erdőd. 

3. Földrajzi viszonyok és a mágia, technológia kapcsolata

Ott, ahol létezik a mágia, lehet vele akár ilyen nagy méretekben is operálni. De csak óvatosan! Egy-egy dolog még elfogadható, hogy a várttól eltérően működik, mondván “mágia”, de ha mindenre ezt húzod rá, az könnyen öncélúvá válhat. Ráadásul azt az érzetet kelti, hogy a “mágia” szót amolyan fedezékként használod arra, hogy nem jártál rendesen utána, adott területen mi lenne a reális. 

Tegyük fel, hogy adott területen normál esetben sivatag volna, nálad viszont néhány mágus hatalmas felhőzetet terel időnként a terület fölé. Így ott lesz eső, lesz növényzet, lesz élet. Viszont számolj azzal, hogy ehhez jókora erőket kell megmozgatni. Miért teszik ezt ezek a mágusok? Pénzért? Ki fizeti őket? Jófejségből? Honnan marad energiájuk mellette bármi másra? Kinek az érdeke ez az állapot? És hogy hat a környező területekre? Nekik hasznos, de lehet, másnak épp hogy káros?
Lehetséges, hogy az adott területről elhajtja az esőfelhőket a mágikus szél, ahogy Sideran földjén Shari-Sharel kietlen vidékéről, de nem csak úgy magától, ez egy egykor itt zajlott csata után hátramaradt hatás. Ilyen esetben viszont ugyanúgy számolni kell azzal, hogy hat ez az ottani vidék lakhatóságára, a szomszédos területekre, ennél a példánál maradva, ami egy csata volt, annak legyen nyoma a történelemben is.

Úgy gondolom, van helye az efféle “mágikus” dolgoknak, de csak mértékkel - amit neked kell érezned, én nem mondhatom azt, hogy kettő még belefér, három már sok -, és mindenképp átgondolt indoklással. Ne keltse azt a benyomást, hogy neked oda mindenképp kellett egy sivatag, és nem tudtál jobbat kitalálni, mint ráhúzni, hogy “mágia”. De ha ezt a jelenséget a világ szerves részévé teszed, máris nem hangzik öncélúnak.

Egy sci-fi világban ennél egyszerűbb a helyzet. Ott "legfeljebb" úgy lehet megváltoztatni a környezetet, s ezzel adott esetben a klímát, a földrajzi adottságokat, mint ahogy a Földön is tesszük modern vívmányainkkal. Legfeljebb hatékonyabban, nagyobb léptékben. Ilyen módon talán egyszerűbb is utánajárni bizonyos dolgok hatásainak, pl. ha adott területen kivágnak egy jókora erdőt. Ott kell, hogy a különféle jelenségeknek tudományos magyarázata is legyen (legalábbis lehessen, kimondani nem kell okvetlen, csak ha nem egyértelmű). 

Szóval, elő a földrajzkönyvekkel! :)

Példák forrásai:
  • Sideran (szerepjáték honlap)
  • Star Wars (film)
  • Terry Pratchett (Korongvilág regények)
Ajánlás a témához:
(Aki már most kíváncsi, látogassa meg az oldal Világépítők nevű fb csoportját, hiszen kapcsolódik a mostani témánkhoz. ;)  Részletek hamarosan, egy új bejegyzésben. )


2017. október 18., szerda

Pályázat - 03.

Sziasztok!

Ma 4 új pályázatot is hoztam, szemezgessetek kedvetekre! :)

A lejártakat mindig leveszem majd, így az oldal meglehetősen naprakész lesz. Az egyes kiírásokat pedig a lejárati határidő alapján sorba rendezve találjátok, ezért a sorszámok változhatnak idővel, ha új pályázat kerül ki.
S hogy ne tévedjetek el, ha épp több is szerepel a listán, hogy vajon mit néztetek már meg, és mit nem, ezért mindig a legfrissebb bejegyzéskor újonnan felkerültek mellett külön jelzem, melyik számít újnak. 

Katt a Pályázatok menüpontra!


2017. október 14., szombat

Világdarabok - 02. téma - Értelmes fajok

Sziasztok!

Eljött az ideje a második témának. (A késésért elnézést, az érintetteknek szóltam külön.)

Nagy örömömre már az első témára is beérkeztek az irományok, sőt, kölcsönös véleményezések is történtek, amit külön köszönök Nektek! :) (Meg mindenkinek, aki néhány szóval értékelte a felkerült munkákat.)

Tehát itt a második téma, amihez ezúttal, ígéretemhez híven, már egy kis segítő szöveg is tartozik. Ezek nem hivatalos kategóriák, talán nincs is ilyen, pusztán saját elgondolásom szerint osztottam fel a lehetőségeket, és ez alapján írok néhány szempontot is, amit szerintem érdemes figyelembe venni.

02. téma - Értelmes fajok (humanoid és nem humanoid)

1. Emberek

A legegyszerűbb, ám ettől még cseppet sem unalmasabb lehetőség, ha az egyetlen értelmes faj az ember.
Bármilyen világ, akár fantasy, akár sci-fi, felépíthető úgy, hogy csak az emberek értelmesek benne. Ettől ők még nem lesznek egysíkú, homogén csoport, hiszen ha körbenézünk, a földi emberek is különböző rasszokhoz tartoznak, emellett pedig különféle vallási és politikai nézeteket vallanak. És ezek csak a legnagyobb lehetőségek, amik mentén felosztható a sima tömeg. (Erre egyébként más fajok esetén is érdemes ügyelni, hiszen attól még, hogy egy fajhoz tartoznak, ők sem valószínű, hogy egyformák és egyforma eszmékben hisznek, még ha egy kívülállónak ez nem is tűnik fel azonnal.)

2. Humanoid lények

Ide tartozik minden olyan lény, ami "emberszerű". Két kezük, két lábuk van, a szájukkal esznek, az orrukkal szagolnak... Lehet, hogy klasszikusan az orkok csak húst fogyasztanak, az elfek csak növényeket, a törpék meg kicsik és szeretik a sört, de az alapvető életfolyamataik egyformák. Még az aprócska tündéreknek és manóknak is, vagy akár a küklopszoknak. Vagy sci-fi példánál maradva a gunganek is meglehetősen emberiek. Van arcuk, gesztikulálnak, vannak feljebbvalóik, és olyan járműveik vannak, amiket akár egy ember is meg tud tanulni vezetni.

Itt nem csak klasszikus, mitológiai alapú lények lehetségesek - mint mondjuk a az Avatarban a kék, de amúgy emberi felépítésű na'vik -, hanem akár ti magatok is kitalálhattok bármi effélét, és vélhetően a legtöbb fantázia-faj ebbe a kategóriába fog tartozni.
Ebben az esetben is vannak persze átgondolnivalók, hiszen más lehet az élettér, mások az ételek, de például ha nem is beszélnek közös nyelvet, az emberihez hasonló végtagjaikkal mind tudnak mutogatni. Szóval már csak a testfelépítésből adódóan is számos azonos pont akad az emberekkel. Ahogy szokásokkal kapcsolatban is lehet rengeteg eltérés, de sok közös is.

Ami pedig különösen fontos, az a kommunikáció. Ennyire hasonló testfelépítésű lények esetében inkább afféle kulturális különbségek képzelhetők el, mint ami az emberek különböző csoportjai között is fellép. Pl. egy-egy kézjel, gesztus mást jelent egy másik kultúrában itt nálunk, a Földön is, de a mosoly és a sírás vallástól, nemzetségtől, lakhelytől függetlenül ugyanazt fejezi ki. Ráadásul azonos hangadó szervekkel rendelkező lények képesek lehetnek a beszédre és így akár egymás nyelvének megtanulására is.

3. Nem humanoid lények

Velük egészen messzire el lehet menni, és valahol annál nagyobb a kihívás is.

Mi van például, ha szeretnél óriás imádkozósáskákat? Ha ellenségesek a humanoidokkal (ide tartozik persze az ember is), az valahol talán a könnyebbik eset, hiszen viszonylag ritkán, és akkor is behatároltabban érintkezik egymással a két csoport. (Kivéve persze, ha kimondottan olyasmit szeretnél bemutatni, amikor az elvárttól eltérően nem támadnak egymásra.) De még az ellenséges viszony kapcsán is megjelennek olyan átgondolnivalók, mint például a fegyverek, stratégiák és harcmodorok. Amik humanoid lények ellen hatásosak, azok vajon ellenük is?
Ha kereskedelmi vagy egyenesen baráti viszonyban vannak, már sokkal több kérdés felvetődik. Esetleg meg kell oldani, hogy képesek legyenek a hatalmas, négylábú lények közlekedni az emberek utcáin, netalán néhány épületükbe is be kell, hogy férjenek, mondjuk ha tanácskoznak. Vagy az embereknek kell feljutniuk a sáskák magasan lévő üregeibe, ahova amazok könnyűszerrel felrepülnek. Teljesen más étkezési szokások és viselkedési sémák. Mondjuk a sáskák nem értik, hogy lehet úgy szeretkezni, hogy utána nem harapja le a nőstény a hím fejét?
És ismét itt van a kommunikáció kérdése. Hogyan oldja meg ezt két olyan faj, ami nem beszél közös nyelvet, mert a sáskák egyszerűen képtelenek beszélni? (Persze, írhatsz beszélő állatokról, de az egyrészt meglehet, már közelebb áll a mesékhez, másrészt ha maradunk annál a gondolatnál, hogy a fizikai és egyéb törvényszerűségek nem változnak meg ebben a világban, akkor egy sáska egyszerűen képtelen a beszédre, jelen esetben nem értelmi képességei miatt, hanem mert nincs is olyan szájszerve, amivel képes volna erre.) Netalán a sáskáknak van valamiféle gondolatátviteli képességük? Vagy szagokkal, hangokkal oldják meg? Mivel értelmesek, megtanulhatják olvasni az emberi írást, nekik azonban ugyanilyen írásbeliségük biztosan nincs, hiszen nincs mivel fogniuk.
Vagy ha államalkotó rovarokra gondolunk, meglehet, ők képtelenek megérteni az emberi gondolkodás azon részét, ami az individuumra vonatkozik, hiszen őnáluk a királynőn kívül nincsenek egyének, legfeljebb kasztok. Ők az embereket is egyetlen, egységesen hömpölygő bolynak látják, vagy ha mégis eltérést észlelnek, azt netalán devianciának hiszik.

Létezhet akár olyan nem humanoid faj is, ami még ennyire sem hasonlít az emberre. Mondjuk egyáltalán nincs arca, és más az élettere. Víz alatt élő, tenyérnyi kis polipok például. Ott mindezek a kérdések még fokozottabban fennállnak. Feltéve persze, ha egyáltalán kapcsolatba kerül a két faj. Lehet, hogy ők egymás között tudnak kommunikálni mondjuk színfoltjaik megváltoztatásával, akár a tintahalak - bár ők főleg álcázásra használják-, de akkor ezt a kódrendszert az emberfélék ha meg is tanulják, legfeljebb olvasni tudják, produkálni nemigen. Így mondjuk egymással már csak érintkezés útján vehetik fel a kapcsolatot. Egy küklopszot meghívhat egy elf vendégségbe, legfeljebb nem fér be a házába, hanem kerti partiznak. Na de egy ilyen polipot?

De mehetünk még messzebb is. Lehet, hogy teste sincs az általad kitalált fajnak, mert ők mondjuk afféle árnyék-lények? Hogy lehet-e velük kereskedni és mi lenne az áru? Hát ki más tudná jobban kifürkészni az emberek titkait? Na de mi adható nekik cserébe az információkért, mi az, ami az ő szemükben értékes lehet? Gondoljatok például az Érkezés lényeire, ők is értelmesek, de nem valami emberszerűek, gondolkodásukban sem.

Számtalan lehetőség áll fenn, ha be szeretnéd népesíteni a világodat, de ne feledd, hogy ez számtalan kérdést is szül, amit érdemes átgondolnod.

Azonban ami még egy lépésben ez előtti szempont lehet, hogy átgondolod, egyáltalán milyen szerepet szánsz az adott fajnak? Ha gyakran lépnek kapcsolatba az emberekkel (már ha nálad az ember az uralkodó faj egyáltalán), vagy a főfajjal, ha jelennek meg az adott fajnak egyedi képviselői, esetleg fontos szereplői lesznek a történetednek, a részletek átgondolását nem éri meg kispórolni.
De ha csak tömegnek kellenek valahova, vagy csak ritkán bukkannak fel, nincs fontos szerepük, akkor felesleges munka (feltéve, ha nem az a célod, hogy mindent aprólékosan kidolgozz, akár akkor is, ha nincs rá szükség).

Személyes vélemény, hogy bár nagyon csábító tud lenni a lehetőség, hogy minél érdekesebb értelmes fajok létezzenek egy világban, az azonban koránt sem biztos, hogy ettől az a világ, vagy épp könyv, ha azon dolgozol, jobb lesz. Ha a különféle lények csak öncélúan jelennek meg, de valójában emberekkel is helyettesíthetőek lennének, a történet mégsem veszítene az érdekességéből, mondanivalójából, akkor érdemes meggondolni, megéri-e a sok plusz munkát az új fajok kitalálása?

(A nem létező lények egy másfajta felosztásáról később még lesz szó, de arra majd egy másik téma alkalmával kerül sor, ezért ide szándékosan hoztam többféle példát.)

Jó munkát! :)

Példák forrásai:
  • Avatar - film
  • Érkezés - film
  • Star Wars - film

2017. október 13., péntek

Pályázat - 02.

Hejhó!

Látva a lelkesedéseteket, a múltkori pályázatos bejegyzés után, ma hoztam Nektek még egyet. 

Az Aranymosás Irodalmi Válogató 7. alkalommal kerül megrendezésre. (részletek a linkre kattintva)

Célja, hogy publikálási lehetőséget biztosítson tehetséges magyar szerzőknek, ráadásul külön pályázatot ír ki kezdőknek, és azoknak, akiknek már jelent meg országos terjesztésű regénye. Vagyis, itt a hozzád hasonlókkal leszel összemérve, s nem olyanokkal, akik mögött már évek tapasztalata és kiadott munkák sora áll. 

Jeleztétek, hogy örömmel látnátok még pályázatokat az oldalon, ezért úgy döntöttem, érdemes saját helyet kapniuk a blogon belül, amit egy új menüpontban meg is találtok.
Olyan pályázatok kerülnek fel ide, amik lehetőséget adnak rá, hogy saját, kitalált világotokban írt munkáitokkal nevezzetek. Tehát vagy kimondottan feltétel is lesz ez, vagy, mint az Aranymosás is, kellően tág feltételeket szab meg ahhoz, hogy ilyesminek is helye legyen benne. Műfajilag bármit kiteszek, legyen az sci-fi, fantasy, mese. (Fanfictiont azonban ne keressetek itt, mert ennek a blognak a célcsoportjába azok nem tartoznak bele.)

További részletekért nézzétek meg az új menüpontot!

Sok sikert a nevezőknek! ;)


2017. október 12., csütörtök

Pályázat - 01.

Sziasztok!

Tegnap Zsazsi mutatott egy pályázatot, ami talán Titeket is érdekelhet. Ugyan már csak nagyon kevés idő van a határidőig (okt. 15. éjfél), de hátha valakinek már van kész munkája, ami megfelel a feltételeknek, vagy van ideje a hétvégén alkotni.

A részletekért katt ide: Libellus Magazin novellapályázata

Zsazsi, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelem! :)


2017. október 5., csütörtök

Világdarabok 01. - Brukú

A csatát megnyerheted, de a háborút nem



Kategória: akció, középkor


A nehéz vaskapu lassan nyitódik ki előttünk, beengedve a hajnal első álmos sugarait a kapu aljba és a vár udvar egy kisebb részébe. Mindegyikünk álmosan ül a lován, taplig felöltve a keresztes lovagok súlyos láncvértjét, szoros sisakját, kétkezes karját, és bámuljuk, ahogy a vizes -és ételes kocsikon kicsapódott pára meg-meg csillan a fényben. A legelöl álló füttyent egyet, amitől megindul a több, mint húsz embert számláló csoportunk, és elindulunk a szokásos utunkon, hogy a zarándok helyeken felállított pihenőket feltöltsük.

A sort zárva lovagolok át a kapun, ami lassan elkezd visszacsukódni mögöttem. Friss, harmatos levegő üti meg az orrom, ahogy a bozótossal tarkított pusztára lépek. Érezni még az éjszaka hidegét, de már észrevenni a nap perzselő melegét is a hátunkon. Csend van. Alig néhány tücsök ciripel félénken, amit szinte azonnal el is nyom a szekerek zötykölődése a kavicsos talajon, a lovak patáinak puffanásai és a fegyverek halk zörgései. Bódító a még fáradt agyra, mert hamar monotonná és egyszersmind álmosítóvá válik.

Ekkor erős, súgó hanggal átszeli valami a levegőt, ami aztán egy erőteljes puffanással megáll előttem valahol. Felkapom a fejem, de túl későn veszem észre az előttem lovagoló katona ernyedt testét és a mellkasából kiálló kést.
- Megtámadtak minket! – ordítom gondolkodás nélkül. A szíven egyből hevesen kezd kalapálni, amitől az adrenalin valósággal felrobban az ereimben és szétveti az izmaimat energiával. Minden figyelmem a tájra összpontosul, miközben előrántom a kardom. Mozdulatomat épp csak követi mindenki, amikor egy nagyobb csapat arab kitör a bokrok fedezéke mögül és nekünk támadnak. Minden irányból barna, bő tunikát, és a koszos arcuk nagyrészét elfedő csadort hordó férfiak lepik el
 a tisztást.

Eluralkodik a káosz. A gyalogosok szét szóródva rontanak nekünk, akik a rakomány körül haladunk. A lovakat veszik célba elsőként és igyekeznek ledöfni vagy elmetszeni a lábaikat. A szürke jószág megfeszül alattam a félelemtől, de még mielőtt megbokrosodna, megrántom a kantárt, hogy két lábra emelkedjen, és rugdosni kezdjen a mellső patáival. Szerencsére eltalálja az egyik ellenséget, halálos sebet ejtve a halántékán. Még a földre sem rogy, egy másik arab ugrik a helyébe és azonnal döf a szablyájával. Hárítom egy jól irányzott csapással, amire újabb és újabb döfés a válasz. Kivédem az ütéseit, de nem hagy időt viszont támadni. Hátrébb araszolok a lóval, kisebb teret nyerve ezzel közöttünk. Kiveszem a lábam a kengyelből, és amint közelebb lép, bele rúgok. Megszédül, kiesik a kezéből a fegyver, én pedig lehajolok majd egy gyors mozdulattal elmetszem a torkát.

- A szekerekhez! - halljuk a sietős utasítást. Ekkor nézek fel először azóta, hogy ránk támadtak: az egyhangú tisztást immáron elszórtan emberek és lovak ernyedt, szét kaszabolt hullái borítják, amik között a vér lustán csörgedez, és betölti az egyre forróbb levegőt a jellegzetes fanyar szagával. A varjak is megjelentek a fátyol felhős égen, hogy lassú, türelmes köröket leírva figyeljék, az életben maradt lovagok elszánt küzdelmét, ahogy szembe szállnak a többségben lévő arabokkal, akik képesek ledönteni lovastól egy lovagot és lerohamozni, képesek puszta kézzel ráugrani az ellenségre és a földre vinni vagy a vizes hordókra mászni és ész nélkül kilyuggatni azt csak azért, hogy elpusztítsák a rakományt szállító szekereket, bármi áron.

Egyszerre mozdulunk: több emberrel a szekerek körű csoportosulunk, míg a többi, még életben maradt keresztes lovag elénk sorakozik fel. A rakományt nehezen szedtük össze azokból a kevés adományokból, amikből mi is gazdálkodunk, az ellenség pedig látszólag tisztában van ezzel. Az arabok nem foglalkoznak azzal, hogy taktikát váltottunk, ismét teljes erővel nekünk rontanak. Ki a szablyáját hajítja felénk, ki megpróbál oldalról megtámadni, míg akad olyan is, aki a lovat próbálja kiszedni a másik alól és elbitorolni. Ezzel a csata a mérleg rossz nyelvére billen: kevesen maradtunk csak életben, teljesen kimerültünk a harcban, minden porcikánk lángol a fájdalomtól és a kemény nyeregtől alig bírjuk megülni a lovainkat.
Ekkor azonban, mintha néma imáink válaszra találtak volna, kivágódik a vár ajtaja és a várban tartózkodó összes lovag ki özönlik rajta. Hiába nézzük végig fellélegezve, ahogy a még élő arabokat letarolják tudjuk, hogy az arabok nem ok nélkül támadnak meglepetés szerűen és ennyire nyiltan ennyicske emberrel. Itt valami hatalmas dolog van készülőben.


2017. október 3., kedd

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - I./1. rész

Az előző cikkben egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Meg is érkezett az első rész, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.

I. A világ

        1. Alapok

Mások a fizikai és a természeti törvények ebben a világban, vagy ugyanolyanok, mint a való életben? 
Hogyan illeszkedik ebbe a mágia? 
És a mágikus lények?

Úgy általánosságban ez egy földszerű világ? 
Vagy egy “alternatív Föld”?

Van több különféle emberi faj? 
Illetve vannak-e nem-emberek is, például elfek vagy törpék?  
Hogy viszonyul ezen világ kulturális és etnikai sokfélesége a valós világhoz?

Mennyi ideje élnek emberek ezen a világon? 
Itt fejlődtek ki, vagy valahonnan máshonnan vándoroltak be?

Hány ember él ebben az országban?
Hogy viszonyul ez a világ teljes népességéhez?
Mi tekinthető kisvárosnak / nagyvárosnak / központi városnak a lakosok számában kifejezve?

Mi a mágikus erő forrása: az istenek, a világ “manája” (mint Larry Niven “Warlock” történeteiben), az emberek akaratereje vagy a mágiahasználó életenergiája? Vagy valami egészen más?
A mágia egy kimeríthetetlen erőforrás?
Ha a mágiahasználónak saját akaraterejéből, életerejéből vagy józanságából pótolja ezt a varázserőt, milyen hosszútávú hatásai lesznek az egészségére és/vagy stabilitására?
 A különböző fajok más-más forrásból nyerik a varázserejüket, vagy mindenki ugyanazt használja?



2017. október 1., vasárnap

Világdarabok 01. - Henna

Alternatív Föld


Több évezreddel később, a jövőben járunk, azonban az emberiség nem a fejlődés, hanem a bukás útjára lépett, így az általunk ismert mai világnak nyoma sem maradt már.

Először lassan, majd egyre gyorsabban pusztult el minden, és a Föld alapjaiban változott meg. Viharok, földrengések és árvizek tomboltak és azok, akik valamilyen csodával határos módon túlélték a csapásokat, járványokba vagy a féktelen pánik okozta emberi kegyetlenségbe haltak bele. Az emberek száma drasztikusan lecsökkent. Idővel már nem jelentettek semmit az eltelt évszakok, hónapok, napok, így az évek számát sem követték nyomon.

Aki élt, nem talált már jót és szépet. Nem ismerte a nevetés hangját, a virágok édes illatát, a szerelem vakságát vagy a barátság erejét.

Nem volt többé olyan, hogy „majd holnap”. Napról-napra, percről-percre, lépésről-lépésre. Csak ez létezett. Reggel felébredve azért imádkoztak, hogy aznap álomra hajthassák fejüket, éjjel lefeküdve pedig azért, hogy másnap ne keljenek fel.

Füstös, bűzös, nehéz volt a levegő.

Poros, száraz, terméketlen a talaj.

Mérgezett, savanyú, szürke a víz.

A tűz azonban tombolt, tündökölt és pusztított teljes erejével!

A még élő emberek a Természet Tisztogatásának nevezik a kort, amikor minden ismert elpusztult és minden ismeretlen életre kelt.

A nyomorult világ túlélői nem tehettek mást, imádkoztak. Jajveszékelve vagy némán, reményt vesztve vagy éppen azt megtalálva, de kezüket újra és újra az ég felé tárták és kérték Istent, az univerzumot vagy bárki mást, hogy segítsen, vessen véget a szenvedésnek.

Az imádság némán is hangos. Idővel a könyörgést meghallották az Istenek, és alkut ajánlottak.
- Ember! Haldoklásodért Te magad vagy a felelős! Oly nagy gonddal ügyeltél rá, hogy házad takaros és szép legyen, miközben nem vetted észre, hogy ezzel valódi otthonodat mérgezed. A bolygó, a természet halála egyben a tiéd is. Halljuk szavaidat, mely könyörgésről és szenvedésről árulkodnak. Ígéreteket és fogadalmakat teszel, de ezek csak akkor érnek számunkra valamit, ha tetteidben is megmutatkoznak. Esélyt kapsz hát, hogy cselekedj! Életet lehelünk beléd és otthonodba, mely egészen addig kegyes lesz hozzád, amíg nem leszel túl kapzsi. Ám halandóként esendő vagy és könnyen rossz útra tévedhetsz, ezért tetteid felügyelőjeként Lovagokat küldünk, kik fentről óvják békédet. De jól vigyázz! Kegyünk nem csak neked szól! A természet mely legutóbb áldozatoddá vált, ezúttal erősebb lesz a Védelmezők által. Új világban kell élned, melyben ismét megismerheted a jót. Ám ha a Te szíved a sötétségbe húz, akkor elpusztulsz!

Az ember imádságba foglalta újabb ígéretét, és elfogadta a felkínált új esélyt.


Ezzel vette kezdetét a most ismert világkép kialakulása. Eddig ismeretlen lények merészkedtek elő a föld alól, az erdők mélyéből, a tengerek fenekéről az Istenek hívó szavát hallva. Még nem is létező, új fajok születtek a legkülönbözőbb keveredésekből. És az ember, aki időtlennek érezte magát a bolygón rádöbbent, hogy valójában ő csak gyermek, aki naivan tekintett környezetére és túl hamar akart felnőni.