Lapok:

2018. január 19., péntek

Világdarabok 05. - Henna


A Tűz Ura

Beborult – állapította meg magában zsörtölődve Crater. Ha az Istenek olyan kegyesek, igazán tehettek volna egy szívességet és megszüntethették volna a viharokat.

Gyűlölte az esőt. Sőt, tulajdonképpen úgy általában a vizet. Többek között azért döntött úgy, hogy ott hagyja Kristály városát, mert az állandó felhők miatt olyan párás volt a levegő, hogy Crater úgy érezte, folyamatosan fuldokol.

Egy város az égben… Fene egye azt, aki ezt a marhaságot kitalálta!

Elmormolt még néhány cifra káromkodást, amitől biztos mindegyik flancos Lovagnak lángba borult volna az arca, majd a fejére húzta csuklyáját és kilépett a kocsma előtti keskeny tető alól. Alig pár utcányira lakott csak onnan, de a lassan csepergő eső minden lépését megkeserítette.

Crater érezte egész nap a levegőben az illatát. Tudhatta volna, hogy mi fog történni, de Boo, az a kurafi csapos tovább feltartotta, mint gondolta.

Szemerkélni kezdett az eső. Egyre gyorsabban fröccsentek szét az esőcseppek a macskaköves járdán. Az utcákon lézengő emberek megszaporázták a lépteiket és sietve kerestek valamilyen menedéket. Egy kócos hajú kisfiú véletlen megcsúszott a nedvessé vált kövön és Craternek esett.

Az öreg mordult egyet, miközben szinte arrébb ugrott a kisgyerek hideg, nedves érintésétől. Nagy boci szemeiből sütött a riadalom, mikor felnézett és észrevette, hogy kinek esett neki. Crater el tudta képzelni, hogy milyen félelmetesen festhet a járdán fekvő fiú szemében. Meglehetősen nagytermetű volt és bár az idő nem kímélte, azért még mindig erősebb volt, mint egy átlagos ember. Barna bőrből készült hosszú kabátja és a csuklya, amely árnyékot vetett sebhelyes arcán, biztosan nem nyugtatta meg a kölyköt.

- El… Elnézést! – hebegte tágra nyílt szemekkel, majd sietve feltápászkodott és már futott is tovább.

Crater néhány pillanatig csak egyhelyben állva nézett utána. A lenge ing, ami a fiún volt jó pár mérettel nagyobb volt, mert a térdéig lógott. Ha nem ijedt volna meg ennyire, akkor kapott volna egy durvaanyagú, szúrós, de meleg plédet Cratertől.

Töprengéséből ismét az átkozott eső ébresztette fel. Már nem csak szemerkélt; zuhogott.

- Francba!

Crater igyekezett minden bőrfelületet elfedni magán, de ostoba módon pont kesztyűje nem volt nála. Hogy a fenébe hagyhatta pont azt el?

Amint néhány vízcsepp a kezét érte, sisteregve elpárolgott forró bőrén. Keze egy pillanat alatt felforrósodott és félő volt, hogy ha nem tűnik el a nyílt utcáról, akkor hamarosan az egész teste olyan meleg lesz, mint egy kályha és leég róla minden ruha. Évekig rajta röhögnének.

Mágusként már hozzászokott, hogy ferde szemmel, gyanakvón méregetik. Mintha az lenne élete célja, hogy egyszer lesből tűzgolyót lőjön ki valaki felé! Nos, rendben van, egyszer valóban így is történt, de hát balesetek egy mágussal is megeshetnek, a fene vigye el!

Ám mindenki mással ellentétben, ha egy mágus hibázott, azt nem felejtette el a nép egyhamar. Nem, az ő tévesztését addig emlegetik, amíg végül mindenki el nem távolodik a Tűz Urától.

Az emberek adták neki ezt a nevet. Gúnyolódásnak szánták, de Craternek valójában tetszett ez az elnevezés. Méltóságteljes volt, erőt sugárzó, már-már hősies! Ám sajnálatára rajta kívül senki nem gondolta így.

Nem törődve a csúszós macskakövekkel Crater futásnak eredt, miközben szép lassan pára lengte körül egész testét. Úgy érezte, hogy egy szaunába került. El tudta képzelni, hogy kívülről szerencsétlen tökfilkók csak egy rohanó párafelhőt látnak. Erre még el is mosolyodott volna, ha mellkasa nem égett volna a belsejében tomboló lángoktól.

Gyakorlatilag berobbant házának ajtaján. Kapkodva levetette átázott gönceit és a szoba nagy részét elfoglaló hatalmas kőkandalló elé lépett. Kezeit rátette a hatalmas kövekre és veszettül koncentrálni kezdett.

Sok éves tapasztalattal a háta mögött nem jelenthetett gondot egy kis eső okozta felforrósodás. Itt süllyedjen el szégyenében, ha valaha is elismeri, hogy mágiájának ereje már nem a régi. Szervezete egyre kevésbé bírta.

Nem! Csak koncentrálj!

Lehunyta szemét és elképzelte, ahogy a testében fortyogó lángok összpontosulnak a kezében. Tenyere alatt felforrósodott a kő: átvette a belőle áradó meleget. Alig telt pár percbe, amíg testhőmérséklete újra normális lett, mégis annyira kimerült, mintha körbe futott volna egész Üvegvárost. Izzadt, a rajta maradt fehér ing teljesen a hátára tapadt. Hallotta, hogy erősen zihál, de el sem akarta hinni, hogy az erőteljes fújtatás tőle származik.

Hát tényleg ennyire megöregedtem?

A büszke mágus számára még úgy is fájt a kérdés, hogy csak gondolataiban fogalmazódott meg.

- Mester?

Az emelet felől jött a hang. A korhadt fa recsegett a fiú lába alatt, ahogy lesietett a lépcsőn.

- Hogy az a… - Crater azt akarta utoljára, hogy ifjú tanonca ilyen állapotban lássa, ezért igyekezett összeszedni magát, de pár pillanat alatt azért még ő sem tudott csodát tenni.

Mielőtt felállhatott volna a tanonc odasietett mellé.

- Mester! Jól vagy?

Crater felnevetett, de mímelt hahotázása köhögésbe csapott át. Még mindig érezte nyelvén a korom ízét. Ez volt a legrosszabb.

- Semmi bajom fiú! – hárította el keményen a segítséget, majd az ebédlőasztalon lévő kancsóhoz nyúlt. Nagyokat kortyolt a keserű sörből, ami hamarosan elűzte a másik ízt a szájából.

- Biztos minden rendben?

A fiú aggódása meghatotta, de nem állt szándékában ezt közölni vele.

- Hozzászoktam már – legyintett, majd komollyá vált tekintetét ráemelte. - Örülj, fiam, hogy te a föld erejét hordozod magadban. A tűz mindenkinek csak az ellensége… még a mágusoké is.



A tanonc figyelte, ahogy mestere a kandalló elé helyezett rozoga karosszékbe ül. Tudta, hogy nem fogadja szívesen az aggodalmát, de nem tehetett róla. A mogorva vénember apja helyett apja volt, akár akarta, akár nem. És Ferusok marcangolják szét, ha hagyja, hogy az egész város a valaha élt legnagyobb Tűz Máguson nevessen!


2018. január 15., hétfő

Pályázat - 07.

Sziasztok!

Két új pályázat került fel a megfelelő menüpontba:

  • Az utolsó olvasóért c. magyartanárok által működtetett oldal vers- és novellapályázata
  • És a Karcolat irodalmi portál két témát felölelő pályázata
Az utóbbi oldal leírása, célkitűzése különösen kedvetekre való lehet, ha már itt, egy világépítős oldalon barangoltok:

"Erre az oldalra azoktól várunk műveket (karcolatokat, hosszabb-rövidebb novellákat, kizárólag prózai műveket), akik valamiféle késztetést éreznek a misztikumban való elmélyedésre. Lehetőséget szeretnénk nyújtani az ismeretlen és esetleg az ismert íróknak, hogy az Internetet használók széles közössége elé tárják tudásukat fantasy, sci-fi, horror és egyéb kategóriában. Egyetlen mű sem marad értékelés nélkül, hiszen az oldal szerkesztőinek ez volt az egyik fő célja, így ők mindenképpen olvassák majd, és ha az irányelveknek megfelel, felteszik az oldalra..."  

/A Karcolat irodalmi portál üdvözlő szövege/

Jó munkát és sok szerencsét! :)


2018. január 11., csütörtök

Fordítás - Segítő kérdések fantasy világ építéséhez - II./3. rész

A cikksorozat nulladik részében egy kedvcsinálónak szánt tartalomjegyzéket láthattatok, melyről azt ígértem, hamarosan átgondolandó kérdésekkel egészülnek ki az egyes pontjai. Megérkezett a második témakör harmadik része, ami egyben segítség lehet azoknak, akik már jelentkeztek a Világdarabok játékra, és azoknak is, akik még csak tervezik. ;) 

A teljes listát itt találjátok.

I. Fizikai és történelmi jellemzők

        2. Természeti erőforrások

Mely vidékeken a legtermékenyebb a gazdaság? Hol találhatók ásványi kincsek?

Mely négylábúak, madarak, halak és egyéb vadállatok mely területen találhatók általában? Ha vannak kitalált állatok, mint például sárkányok, azok hol élnek?

Kimerült-e valamelyik természeti erőforrás az idő múlásával, és ha igen, melyik területen?

Melyik erőforrások (pl. szén, olaj, vasérc, arany, gyémán, mészkő) különösen gyakoriak és mely vidékeken? Melyek szűkösek? Vannak olyan gazdag lelőhelyek, amiket még nem fedeztek fel, vagy még nem merítettek ki egészen?

Mennyi konfliktusokat okozott vagy okozhat az erőforrások egyenlőtlen eloszlása? Mennyire aktív és békés a kereskedelem?

Milyen vízi erőforrások állnak rendelkezésre, és milyen jellegű felhasználásra (a malomkerék folyó vizet, azaz folyót vagy patakot igényel, öntözéshez nagy, megbízható vízforrásra van szükség, mint egy tó vagy nagy folyó, stb.)?



2018. január 7., vasárnap

2017. / 2018. - Évértékelő és előretekintés

Szervusztok!

Elérkezett ez a bejegyzés is, melyben visszatekintek az elmúlt évre és előre is vetítem az elkövetkező terveit.
Igaz, nem ez az első idei bejegyzés a blogon, mivel időközben kaptam egy új világdarabkát, s addig is, amíg időt találtam arra, hogy ezt megírjam, szerettem volna, hogy olvashassatok valamit. De nem is baj, most, hogy már csaknem mindenhova kikerült az évzáró/évnyitó bejegyzés, hátha lesz időtök ezt is elolvasni. :D

2017:

  • Augusztus 10-én nyitotta meg kapuit a blog az első bejegyzéssel. Összesen 43 született a tavalyi évben, úgy hiszem, meglehetősen változatos témákban.
  • Ritkán ugyan, de folyamatosan kerültek fel a fordítások.
  • Majd kicsit később elindítottam a Világdarabok nevű játékot is. Nagy örömet okoztatok azzal, hogy már hárman is részt vesztek benne és olvashatom a munkáitokat! De talán még ennél is nagyobbat azzal, hogy egymás írásaihoz is mindig írtok véleményt (még egy csöndes leskelődő is, aki ugyan nem játszik, de kommenteket ír a többieknek), ami azt hiszem, nem csak engem motivál. ;) 
  • Igazán örülök a feliratkozóknak is, hogy ha mégoly csöndben is, de itt vagytok, nézelődtök. :) Igaz, nem volna teljes a kép, ha elhallgatnám, hogy bizony leiratkozók is voltak. Meglehet, az oldal végül nem azt nyújtotta, amit vártak tőle, vagy csak átnézték, hol maradnak fenn a listán, és ez a blog valamiért kisett a rostán. A válaszokat sajnos nem tudom, de azt hiszem, hasznos volna, ha tudnám. Az értlemesen megfogalmazott kritika legalább annyit - ha nem többet - tud javítani egy-egy oldalon, mint a pozitív, lelkesítő hozzászólások. Szóval ha van bennetek efféle gondolat, akik még olvastok, ne tartsátok magatokban! :) 
  • Ami a saját írásaimat illeti: beneveztem Jolt Kihívására és az év utolsó bejegyzéseként végre a saját játékomba is sikerült írnom. 
  • Pályázatokról is olvashattatok itt, csupa olyanról, aminek a kereteibe belefér, hogy akár kitalált világban alkotott munkáitokkal is nevezhessetek. 
  • Lezárult a szavazás, melyben arra a kérdésre kerestem választ, melyik cikkcsoportokat olvassátok a legszívesebben. Az eredményt jobbra, alul láthatjátok. (Bevallom, azzal megleptetek, hogy a Háromszázas írások lett a második. :D )
  • Két díjat és egy ajándékot is kapott a blog az elmúlt évben, melyek közül még csak az utóbbit csináltam meg. De ami késik, nem múlik, nem felejtettem ám el! 

Emellett pedig elindítottam egy másik blogot, az Írószakkört. Erről részletesebben a saját oldalán olvashattok, de itt is szeretném megköszönni azoknak a szerkesztőknek, akiknek a hozzájárulásával felkerülhettek az írástechnikai cikkek bevezetői és linkjei, hogy bizalmat szavaztak az ötletnek és nekem. No és persze köszönöm a feliratkozóknak is, akik, bár még nincs sok minden azon az oldalon, mégis talán képesek belelátni azt, amilyennek megálmodtam, amilyen majd a jövőben lesz.

2018:

Nem terveztem túl nagy változtatásokat erre az évre. Részemről a blog eddig is úgy működött, ahogy elképzeltem és ahogy időm, lehetőségem volt vele foglalkozni. Mivel ezekben nem állt be nagyobb változás, így a blog mindennapjaiban sem fog. Vagyis:
  • Fordítások továbbra is jönnek majd, de továbbra sem lesznek időponthoz kötve. Igyekszem majd termékeny lenni, már csak azért is, mert egyrészt ezt szánom továbbra is az oldal fő céljának, no meg, mert a tavalyi szavazás ereménye egyértelműen kihozta, hogy ezeket olvassátok a legszívesebben. 
  • A játék új témái eztán, ahogy egy korábbi bejegyzésben már írtam róla, havonta fognak érkezni. Nem egy adott napon, csupán az a biztos, hogy a januári januárban, a februári februárban... Ahogy nektek sem kell továbbra sem határidőre írnotok. 
  • A pályázatokat továbbra is gyűjteni fogom. 
  • Hamarosan létrehozok egy "A szerkesztő" c. menüpontot, ahol összegyűjtve megtalálhatjátok majd azt a néhány szösszenetet - meg majd a későbbieket is -, amik eddig felkerültek tőlem az oldalra. Hátha valakinek arra támad kedve, hogy meglesse, én mit is alkotok. :)
  • Új kinézetet is tervezek az oldalnak. De azzal még rengeteg munka lesz, így meglehet, majd csak év vége felé fog rá sor kerülni. 
  • Megírom a válaszokat a kapott díjakra! :D 
Így tervezem az idei évet a blogon. Köszönöm, hogy itt vagytok, remélem, továbbra is tudok majd olyasmiket hozni, amiket szívesen olvastok. ^^

Az Erő legyen veletek! :D

Lia

2018. január 5., péntek

Világdarabok 04. - Brukú

A pánik terjed, mint a futótűz

Lovagosok, 

Az arabok eltűntek a sziklás városaikból azzal az üzenettel, hogy nem hagyják, hogy a kereszténység utat törjön magának. Vegyétek komolyan a megmagyarázhatatlan eseteket, ezek nem lidércnyomások. Ezeket ők csinálják. 
Kettőzzétek meg az őrségeket és állandóan legyetek résen, társaim, nem tudjuk, mire készülnek, sem pedig azt, mekkora erővel állunk szemben.

Isten segedelmével:
Arden

1220. és egy a dátum többi részére rálógó viaszos pecsét.


A kemény pergamen papír hangosan recsegve ellenáll Szaladin bőrkeményedéses, sebhelyes ujjai alatt, ahogy elégedetten összegyűri. Elmosolyodik, amitől a rosszul összeforrt heg a száján kifehéredik és eltorzítja kegyetlen mosolyát. Kitárja ujjait és hagyja, hogy a vaskos tenyeréről lehulljon a lángra kapott papír és meggyújtsa a homok kemény szemcséin heverő élettelen madarat.

Ügyet sem vet rá, inkább elfordul, hogy a tájra szegezze karikás, mélyen ülő szemeit: a sivatag egyre inkább az éjszakába fordul magával hozva az erős szelet, ami a nappali forróságot könnyedén elűzi. Az ég kopár, csillagtalan szürkére vált, így jó néhány perc eréig tökéletesen látni a több tucat madarat, ami a szélrózsa minden irányába repül szét, hogy a Lovagosok a többi Rendnek átadják az üzenetet.

Szaladin elégedetten bólint, majd az arca elé húzza fekete, aranycsíkokkal díszített turbánja hosszúra hagyott anyagát, aztán könnyedén lesétál a meredek dűnéről, és beveti magát a sivatag mélyébe, sarkában a sziklás város felfegyverkezett lakóival.


(A képet Brukú csatolta a munkájához.)